Sophie bevágódott az ajtón, arca kipirult az izgalomtól, a szeme csillogott, ahogy megpillantotta a kanapén ülő, karba font kezű, szórakozott arckifejezésű Isabelt. Isabelnek egy szót sem kellett szólnia; felvont szemöldöke és gúnyos mosolya bőven elég volt az üzenet átadásához.

– El se kezdd! – figyelmeztette Sophie, rászegezve a mutatóujját. Széles vigyora azonban elárulta. Ledottyant a kanapéra