Végigtekintek az üres széksorokon és az elöl lévő kis embercsoporton. Hát, végül is jó helyem lesz.

– Hé! Sienna! – Ismerem ezt a hangot. Előrenézek az irányába, és tényleg Felix az. Széles mosollyal integet felém, mintha egy rég elveszett barát lennék. Egyedül ül balról a második sorban. Négy üres hely is van abban a sorban, de senki sem ül mellette.

– Szia, Felix. Boldog első napot – köszönök ne