„Az utóbbi” – felelem, egyenesen az arcába nézve.

„Rendben. Csak azért kérdeztem, mert a délutánt az út menti kávézóban tervezem tölteni, tanulni egy kicsit, meg csak úgy lógni. Lenne kedved velem tartani?” – kérdezi magabiztosan, tartva a szemkontaktust. Meglepődöm ezen a nyilvánvaló felszedős dumán. Vagy csak túl sokat gondolok bele?

„Ööö...” – lopva hátrapillantok, és látom, hogy Harper már fel