„Jobban nézel ki, mint hétfőn” – mondja Felix, hosszan oldalra pillantva rám.

„Hogy érted?” – kérdezem tőle, bár pontosan tudom, mire gondol. Az a fene nagy mosoly az. Nem tudom letörölni az arcomról. Szerda van, és még mindig nem tértem magamhoz a boldogságtól, hogy Evan átjött azon a hétfő délutánon. Éjszaka ment el, és az a néhány óra, amit együtt töltöttünk – beszélgetve, főzve, ugratva egymás