Bella az ájulásból magához térve a hátát fogta, amely szörnyen sajgott és fájt. Pislogva nézett körbe a szobában, nem tudva, hol van. Jobbra-balra mozgatta a fejét, érezve a merevséget a nyakában. A beszűrődő erős fényre pillantott, ami azt jelezte, hogy már dél körül járhat az idő. Bella az ajtóhoz ment, megpróbálta kinyitni, de zárva volt. Döngetni kezdte az ajtót, segítségért kiáltva.

Kopp, kop