– Ugye csak viccelsz? – bámultam Declanre összefont karral, miközben ő hanyagul a konyhapultnak támaszkodott, szája sarkában azzal a pici, bosszantó félmosollyal.

– Nem – felelte simán, és úgy tartott fel két jegyet, mintha valami békéltető felajánlás lenne. – Már lefoglaltam. Holnap reggel indulunk.

Összeszűkült szemmel néztem rá, nem akartam megkönnyíteni a dolgát. – És ezt teljesen egyedül dönt