A konyhában fahéj- és vaníliaillat terjengett, az ismerős illat úgy vett körül, mint egy takaró.

Anyu sütött valamit – valószínűleg a híres almatortáját, azt, amit mindig akkor készített, ha érezte, hogy valami baj van, de nem akart közvetlenül rákérdezni.

Szó nélkül vezetett befelé, a keze gyengéden a hátamon pihent. Hallottam a tévé halk morajlását a nappaliból, és apám lépteinek puha csoszogásá