Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
– Még mindig nem érted, ugye?
Hangom visszhangzott a tanácsteremben, áthasítva a fojtogató csendet. Nem akartam, hogy ennyire élesnek, ennyire kétségbeesettnek tűnjön, de a szavak önálló életre keltek. Declan a szeme se rebbent. Csak ült ott, bosszantóan nyugodtan, arca kifejezéstelen volt, mint mindig.
Nem válaszolt. Soha nem válaszolt, amikor igazán számított volna. Olyan volt, mintha falat hú