Declan nem viccelt, amikor azt mondta, hogy nem tágít.

Bárhová mentem ebben a kisvárosban, mindenhol éreztem a jelenlétét, mint egy hívatlan árnyékot. A pékségnél, ahol a reggeli kenyeremet vettem, a parkban, ahová kitisztítani mentem a fejemet, és még abban a hangulatos kis könyvesboltban is, ami mindig a menedékem volt. Olyan volt, mintha Declan darabról darabra beleszőné magát az életem szöveté