A kis verandámról a látóhatárt bámultam, miközben a hűvös szellő az arcomat simogatta. A kora esti eget lágy lila és narancssárga csíkok tarkították, egy békés festmény, amelynek le kellett volna csendesítenie a fejemben dúló vihart. A festői kisváros, ahová menekültem, nyugalmat és csendet kínált, de az elmém minden volt, csak nem békés. Gondolataim hangosak voltak, kaotikusak és könyörtelenek. A