Végre belerázódtam az új életem ritmusába – egy csendes, békés létezésbe abban a kisvárosban, ahol senki sem ismert, és ahol egyszerűen csak lélegezhettem. Az egyszerűség zümmögése vigaszt nyújtott, szünetet a káosz után, amit hátrahagytam. A város elég kicsi volt ahhoz, hogy otthon érezzem magam, mégis elég távol a múlttól ahhoz, hogy ne kísértsen minden lépésemnél.

A reggel eseménytelenül telt,