91. fejezet

LUCIAN SZEMSZÖGE

Napokig az ikrekkel apánk szobájában maradtunk. Semmihez sem nyúltunk, és egymáshoz sem szóltunk. Csak ültünk ott, miközben az apánkkal kapcsolatos emlékek cikáztak a fejünkben.

Az emlékek annyira fájdalmasak voltak. Miért van az, hogy amikor valaki meghal, szinte minden vele közös emlék eszünkbe jut?

És miért árnyékolja be a boldog emlékeket a szomorúság? Kezdettől fo