Néhány percig szótlanul sétálunk a homokos parton. Kedvetlen vagyok, és nincs ínyemre elkezdeni a beszélgetést, de Vivienne hamarosan széttárja a karját, és az örömtől sikoltozni kezd.

"Imádom a tengerpartot! És te, Evangeline?" – kiáltja oda, hangja alig hallatszik ki a morajló hullámok közül.

Igenlően bólintok, és próbálom megzabolázni a hajamat, amit a tengeri szellő játékos táncba kényszerít.