Evangeline nézőpontja

– Hahó! Van itthon valaki? – kiáltom be az ajtóból, kezem a csengőn, miközben széles mosoly terül el az arcomon.

Julian gyorsabban nyit ajtót, mint vártam, félmeztelenül és láthatóan riadtan. Pontosan ezt a reakciót akartam.

– Nem hívsz be? Már kezdenek fájni a lábaim – ugratom, kicsit közelebb hajolva.

Felnevet, végighúzza a kezét az arcán, majd félreáll.

– Dehogynem, bocsán