Julian úgy járkált fel-alá a nappaliban, mint egy ketrecbe zárt vadállat; léptei gyorsak és egyenetlenek voltak a keményfa padlón. Izmai megfeszültek, elméje zsongott a frusztrációtól és a megválaszolatlan kérdésektől. A szoba csendjét csak annak a kísérteties hangüzenetnek az ismételt lejátszása törte meg, amely az előző éjszaka kifordította sarkából a világukat. Isabelle újra és újra lejátszotta