Margot az elhagyatott utca szélére húzódott az autójával, előrehajolt a telefonjáért, tárcsázott egy számot, és várta, hogy a hívott fél felvegye.

Amikor nem érkezett válasz, dühösen felszisszent, és előre-hátra pillantott.

Tíz perc telt el, és már kezdte unni a várakozást, amikor összerezzent az ablakon hallatszó kopogásra, majd az ajtó feltárult.

„Már éppen ideje volt!” – sziszegte a fogai közöt