Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Végre otthon vagyunk, a képeimet pedig egy sarokba teszem, felkészülve a holnapra. Igazából elégedett vagyok magammal. Alig várom, hogy lássam a vipera megfagyott arcát, amikor ránéz ezekre.

Kritikusan belegondolva, azt hiszem, bejövök neki. Igen, ez magyarázatot adna arra, miért nem tudott egy árva szót sem kinyögni ma délután. Rosszul tettem, hogy elmebetegnek néztem. Talán belülről épp a nyálát