A ház ismét csendes volt, nem maradt ott senki más.

Marcella léptei már régen elhaltak, de szavai még mindig úgy nehezedtek Dominicra, mint a mellkasára kötözött súlyok.

A vártnál tovább maradt az étkezőnél, az asztal fényesre csiszolt fáját bámulva.

„Nem vagy az apád.”

A szavak belékapaszkodtak és mardosták. Pedig nem volt joguk hozzá.

Belefáradt az idelenti létbe, megfordult, és a lépcső felé in