Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Durvát kértem, és pontosan azt is kapom. Ma este nincs fokozatosság. Alig két perce léptünk be az ajtón, és ő már teljes erejéből belém hatol.
„Igen, igen!” – nyögöm. A fejem minden egyes lökésnél a falhoz ütődik, de semmit sem érzek. Az egyetlen dolog, amire képes vagyok, hogy érezzem a hatalmas farkát, a csuklóm köré szorított ujjainak feszülését, és azt, ahogy a testem szikrákat szór, mintha el