Pár másodpercig még ellenáll, küzd a rémálma szövevényében. Többször meg kell ismételnem magam, mire a szeme végre kipislogja az álmot, és rám fókuszál.

– Viktor? – A hangja elcsuklik a félelemtől, de némi megkönnyebbülés is vegyül bele. – S-sajnálom – ez a második dolog, ami elhagyja a száját.

– Miért kérsz bocsánatot?

Átkarolja magát. – N-nem akartam zavarni senkit. Általában nem szoktam.

Összeh