De aztán a falon lévő ingaóra elüti az egész órát, és az álom nem ér véget. Így hát megteszem az egyetlen ésszerű dolgot ebben a helyzetben: a karjába vetem magam, megragadom az arcát, és magamhoz húzom, hogy egy felejthetetlen csókot adjak neki.

Amikor befejeztem a csókolózást – legalábbis egyelőre –, hátrébb húzódom, épp csak annyira, hogy a szemébe nézzek. „Köszönöm.”

„Ez egy tanulási folyamat