De eltelik egy perc, aztán kettő, és Nora még mindig nem jutott el odáig, hogy átfordítsa az első oldalt. Látva, mennyire remeg a keze, nem hiszem, hogy az első oldal első soránál többet olvasott volna.

„V-Viktor...”

„Nora.” A tenyeremmel az alkarját masszírozom, és a homlokomat az övéhez érintem, hogy rám nézzen. „Lélegezz, pticska.”

„A szüleim azok, ugye?” Nem csak a keze remeg. A hangja is vesz