Felállok. – Bocsáss meg, apám. Meg van kötve a kezem.

Felnéz rám. Kérdés bujkál a szemében, de nem hajlandó feltenni. Ehelyett csak bólint, én pedig megfordulok, és magára hagyom a magányos szobában. Gyűlölöm, hogy ezt kell tennem – de ez az egyetlen út.

Vitalij Morozov, Vlad, Gleb és Sztepan a nappaliban ülnek, amikor elhaladok mellettük. Mind a négyen felállnak, az utasításaimra várva.

– Csapatr