„Mondd, mit akarsz, Briar kicsim. Mondd ki” – mondja nekem. Kapkodom a levegőt, teli vagyok vággyal. Annyira vágyom rá, hogy nem érdekel, mennyire hangzik kétségbeesettnek.

„Minden porcikádat akarom, Kaelen. Kérlek. Vessz el bennem” – mondom, a lepedőbe kapaszkodva.

Felmordul, magasabbra emeli a lábam, és vadul löködni kezd belém. Még mindig a matrachoz vagyok szorítva, és csak az érzékek léteznek