Declan szemszöge

Amikor az asztalunkhoz érünk, kihúzok egy széket Valentinának, a testvérem, Caleb pedig kihúz egy széket Luciának. – Szia. Caleb vagyok. Declan öccse és bétája.

Lucia félénken elmosolyodik: – Örülök a találkozásnak.

Félmosolyra húzódik a szám: *Belezúgtál a társam húgába?*

*Mi? Nem. Csak udvarias voltam.*

*Szerinted nem vettem észre, hogy néztél rá az imént?*

*Ember... mindegy* –