Caleb szemszöge

„Fiam, készen állsz?” — hallottam meg apa hangját.

„Igen. Csak próbálom egyenesre kötni a nyakkendőmet.”

Apa felnevetett. „Sosem tudtad rendesen megkötni. Kérsz segítséget?”

„Kérlek” — feleltem szégyenlősen.

Apa félmosolyra húzta a száját. „A ma este nagy este. A holnapi pedig még nagyobb lesz számodra.”

„Tudom. Soha, de soha nem gondoltam volna, hogy ez megtörténik” — válaszoltam.