AELIANA

A hálószobám nehéz tölgyfa ajtaja kattanva csukódott be mögöttem; a hang úgy visszhangzott a szoba csendjében, mint egy puskalövés. A hátam a tömör fának feszült, és a lábam azonnal felmondta a szolgálatot. Végigcsúsztam a sima felületen, egészen a padlóig, és a mellkasomhoz húztam a térdemet. A szívem eszeveszetten kalapált a bordáim között, vad, kiszámíthatatlan ritmusban, amitől zúgott