Evelina

Alaric szemében olyan éhség villant, amitől végigfutott a hideg a gerincemen. Könnyedén felemelt, és a gép hátuljában lévő hálószobába vitt.

Az ajtó kattanással zárult be mögöttünk, elzárva minket az ő általa teremtett világba. Letett az ágy szélére, és úgy állt előttem, mint egy király, aki a birodalmát szemléli.

– Térdre. – A hangja érdes volt és parancsoló.

Hezitoztam, az idegesség és a