Evelina

Néztem, ahogy Alaric eltűnik a lakosztályban. A telefon továbbra is rezgett a kezemben, miközben elindultam a folyosón, hogy némi távolságot tartsak a szobától. A délutáni vegasi nap besütött az ablakokon, megcsillantva az aranyozott falakat.

„Halló?”

„Szia, Evelina?” Egy ismerős hang szólalt meg a vonal túlsó végén.

„Wesley? Igen, én vagyok.” A falnak dőltem, hálásan a hűvös felületért a