Evelina

A kristálytálca hűvösen ért az ujjaimhoz, ahogy leültem a kanapéra, megtartva egy tisztes távolságot, amit Alaric azonnal semmivé tett azzal, hogy közelebb csúszott.

"Crème brûlée" – mondta, miközben a desszertet méregette. "Tökéletes, kemény külső, ami lágy, megadó belsőt rejt." Tekintete az enyémre villant. "Emlékeztet valakire."

"Nem vagyok benne biztos, hogy ez bók vagy sértés" – válas