Evelina

Amikor a szorítása a hajamban végre alábbhagyott, elhúzódtam, és a kézfejemmel megtöröltem a számat. Alaric alaposan kimerültnek tűnt, a mellkasa zihált, és a homloka gyöngyözött az izzadságtól.

– Basszus – suttogta, és lehajolt, hogy a kezébe fogja az arcom. – Gyere ide.

Visszamásztam az ölébe, ő pedig mélyen megcsókolt, láthatóan egyáltalán nem zavarta, hogy a saját ízét érzi az ajkamon.