Evelina

Hűvös szellő söpört végig a folyó felől, és én enyhén megborzongtam. Alaric habozás nélkül levette a zakóját, és a vállamra terítette. Az anyagot átjárta a testének melege, és magán viselte az illatát: drága kölni, valamilyen egyedi, csak rá jellemző alaptónussal.

"Köszönöm," mormoltam, és szorosabbra húztam magamon.

"Nem hagyhatom, hogy a barátnőm halálra fagyjon. Ártana a hírnevemnek."

M