Evelina

Feszült csendben ettünk, a köztünk lévő levegő szinte tapintható volt a várakozástól. Amikor lenyeltem az utolsó falatot, Alaric felállt, és összeszedte a tányérjainkat.

"Hagyd őket," mondtam, és a keze után nyúltam.

A férfi megrázta a fejét. "Türelem."

A konyhában bepakolt a mosogatógépbe, miközben én letöröltem a pultot. Ez a házias jelenet szürreálisnak hatott, tekintve a köztünk pattog