Evelina

Anya felvonta a szemöldökét. – Te meg nem?

– Ezt meg hogy érted?

– Úgy, hogy a lányom túl sokat dolgozik. – Hozzám vágott egy szem pattogatott kukoricát. – Neked is lehet magánéleted, tudod.

Elkaptam a kukoricát, és a számba dobtam. – Mondja az a nő, aki régen heti hatvan órát dolgozott.

– És nézd meg, hová jutottam vele – vágott vissza, magára mutatva. – Ne legyél olyan, mint én, Evelina.