A kiadós étkezés után Cora és Marcella a kanapén heverésztek.

– Ugh, még mindig meg kell csinálnom a mai szóló kazamatát. Olyan idegesítő... – morgolódott Marcella, arcán vonakodás tükröződött. – Mikor lesz már ennek vége?

Cora elmosolyodott.

– Gyerünk, ugorjunk be egyszerre, és essünk túl rajta, mint a sebtapasz-letépésen...

Aztán Marcella így szólt:

– Jut eszembe, Cora. Legutóbb mesélni akartam