Ronan közelebb hajolt, lehelete Marcella fülét súrolta, miközben megcsapta a lányt a férfi kölnijének hűvös illata. Borzongás futott végig rajta, de nem érezte magát veszélyben; tekintetük összefonódott, mint az éjszakai égbolton ragyogó csillagok.

– Észrevettem, milyen ügyesen bánsz a számítógépekkel – mondta Ronan halk hangon, s arca visszatükröződött Marcella esti égboltként sziporkázó szemében