Dante megrázta a fejét. Ha bárki másról lett volna szó, méltóságteljesen beismerte volna a kudarcát. Elvégre mindig vannak nálunk jobb emberek. Nem nagy ügy.

„De ez Marcella! Csak Marcella! Akkor sem vagyok hajlandó veszíteni, ha belegebedek!” – gondolta Dante, ahogy tudatosult benne, hogy ezúttal is veszített. Megfordult, és komor arccal távozott.

– Apa, mit gondolsz Marcella mostani énekéről? –