Azt hiszem, arra használt, hogy megnyugodjon, mert miután megcsókolt, csak csendben élvezte, hogy átkarolom, és szorosan magához ölelt, a fejét a vállamra hajtva. Én is szorosan átöleltem, de látva az edzője dühös pillantásait, megsimogattam a hátát, és elengedtem.

Ráncolt homlokkal nézett rám. Közelebb hajoltam.

„Elena, szeretlek, de az edzőid mindjárt megölnek a szemükkel.”

Olyan grimaszt vágott