Amikor Dante befejezte a telefonhívást, és megfordult, látta, hogy Cassian már elment. Vajon hová mehetett?

Eközben Cassian sebesen vezetett Mila kollégiuma felé. Este kilenc óra volt. Több diák sétált az úton, a barátaikkal beszélgetve. A legtöbben fáradtak voltak az egész napos tanulás után, így csak kevesen vették észre őt.

Ahogy a kollégiumhoz hajtott, Cassian elővette a telefonját, hogy lecsengesse Milát. Miközben a lány nevét kereste a telefonkönyvben, meglátta, hogy két ember sétál felé. Az egyik Mila volt, a másik pedig az a férfi, akivel azon a napon látta Milát az étteremnél.

Miért voltak együtt?

Korábban aznap, amikor meghallotta, hogy Cassian aznap este a banketten lesz, Mila korán visszament az iskolába. Aztán hívást kapott Reidtől.

– Lenne néhány kérdésem a programmal kapcsolatban, amit Langley professzor múltkor említett. – Reid szelíd hangja csendült fel Mila fülében a telefonból.

A szakdolgozatára gondolva Mila felvidult. Együtt kellene működnie Reiddel, és tanulnia tőle. A főiskola elmúlt három évében Mila több fő tantárgyból is megbukott. És keveset tudott a professzor programjáról.

Szerencsére Reid volt a konzulense. Igazi zseni volt az orvostudományban, aki most tért haza külföldi munkájából. Bár Mila keveset tudott a programról, Reid biztosan tudta őt irányítani és tanítani.

Két órán át keményen dolgoztak a projekten. Reid gondos magyarázatainak köszönhetően Milának már jó rálátása volt a programra. Ha sikeresen be tudja fejezni, akkor le is diplomázhat. Erre gondolva Mila fellelkesült.

A laborból kifelé jövet Reid szelíden elmosolyodott. – Hazakísérhetlek a kollégiumba?

Mila boldogan bólintott. Még sok kérdése volt a programmal kapcsolatban, amelyek magyarázatra szorultak.

Egész úton vidáman beszélgettek. Ahogy közeledtek a kollégium épületéhez, Reid hirtelen megállt, és a kollégium bejárata mellett autójában ülő férfira nézett.

Mila utolérte, és látta, hogy a férfi mozdulatlanul áll. Értetlenül kérdezte: – Reid?

Reid széles mosollyal válaszolt. Gyönyörű arca volt, és szelíd mosolya csak még sármosabbá tette.

– Ne mozogj.

Mi a baj? Mila összezavarodott.

Reid kinyújtotta a kezét, és Mila fejére tette.

Bár furcsának találta, Mila mozdulatlanul állt. Ránézett, és megkérdezte: – Reid?

– Van egy falevél a hajadban. – Reid levette a jobb kezét a lány fejéről, ujjai között egy falevelet tartva.

Reid nagyon közel állt Milához. A lány érezte a testéből áradó hőt, és eléggé elpirult. Nem volt ez egy túlságosan intim és bizalmas gesztus?

Mila nem vette észre, hogy az autójában ülő, őket figyelő férfi egészen másképp értelmezte a Reidre vetett üres tekintetét. Cassian Milát bámulta. Az ő szemszögéből Mila üres tekintete a csodálat és a szerelem kifejezésének tűnt.

Cassian rászorított a kormánykerékre. Mila vele hidegen bánt, de olyan boldog volt ezzel a másik férfival. Ráadásul ez a férfi rendkívül jóképű volt! Furcsa érzések hulláma öntötte el, és alig bírta elfojtani a késztetést, hogy elráncigálja Milát attól a férfitól.

Cassian vett egy mély lélegzetet, és beindította a motort. Egy hangos gázadással elhajtott a járdaszegélytől.

Mila és Reid egy fa alatt álltak. A gépkocsi felzúgó hangja visszarántotta Milát a valóságba. Visszalépett a Reidtől egy kényelmesebb távolságba, majd a hang irányába fordult.

Az autón lévő Bentley logó megcsillant az utcai lámpa fényében. Micsoda rongyrázás éjszaka ekkora zajt csapni, csak hogy felvágjon a híres autójával! Milyen faragatlan!

Mila némán megvetette magában a sofőrt, és búcsút intett Reidnek. Könnyű, gyors léptekkel sétált vissza a kollégiumba.

Megvan a szakdolgozata vázlata!

A munkájában elért haladásra gondolva, Mila fellelkesült, és mélyen aludt.

...

Másnap délután Dante a szokásos módon az iskola kapujánál várt. Mila szándékosan lassabban készülődött, és egy kicsit tovább maradt a kollégiumban. Aztán megcsörrent a telefonja.

Dante fiatalos hangja csendült fel Mila fülében. – A főnök nincs jó kedvében. Jobb lenne, ha időben megjelenne.

Mila magában felsóhajtott. Így válaszolt: – Rendben, rendben. Jövök már. Csak várjon egy percet.

Dante egész úton csendben maradt. Úgy tűnt, mintha akarna valamit mondani Milának, de tétovázva magában tartotta.

Mila észrevette a tétovázását, és nem állhatta meg, hogy ki ne mondja: – Csak mondja ki, amit akar.

– Mit mondott a főnökömnek? – Előző éjjel, miután Cassian hazaért Mila főiskolájáról, csendben maradt, és megkérte Dantét, hogy igyon vele. Úgy tűnt, valami történt, de Cassian nem mondott semmit. Dante félt megkérdezni őt, így Milához fordult válaszért.

– Nem beszéltünk semmiről. – Mila furcsállta a dolgot. – Ön is ott volt tegnap, amikor megvizsgáltam a pulzusát.

– Tegnap este elment önért. Akkor miről beszélgettek?

– Eljött értem? – Mila a homlokát ráncolta, és meglehetősen furcsán érezte magát. – Végig a laborban voltam a konzulensemmel. Nem láttam őt.

Mila hirtelen rájött, mi történt, és megdöbbenve nézett Dantéra. – Maga biztosan képzelődik – mondta. – Semmi sem történt!

Amikor megérkeztek Cassian házához, Mila felkapta az orvosi táskáját, és kiszállt az autóból. Megpróbálta megváltoztatni az arckifejezését, hűvösnek és nyugodtnak akart tűnni. Aztán bement a házba.

Valójában nem is haragudott annyira Cassianra. De mivel már oly régóta nem beszéltek egymással, ha ő adná be először a derekát, vesztesnek érezné magát.

Ahogy belépett a szobába, Mila azonnal megérezte a bentről áradó feszültséget. Danténak igaza volt; Cassian nem volt jó kedvében. De ehhez neki semmi köze. Ő csak egy orvos volt. Mindössze annyi volt a dolga, hogy kezelje őt.

Mila megvizsgálta Cassian pulzusát, és a szokásos módon felírt neki néhány táplálékkiegészítőt. A kezelés alatt Cassian végig éles, hideg tekintetével meredt rá, amitől Mila meglehetősen kényelmetlenül érezte magát.

Ebben a feszült légkörben Mila nagyon kínosan érezte magát. Megköszörülte a torkát, és mondani akart valamit, hogy oldja a feszültséget. – Már napok óta szedi a gyógyszert. Érzi, hogy valamivel jobb? – Mila zavarban volt, és halkan beszélt. De legalább ő volt az, aki először hajlandó volt kompromisszumot kötni!

– Olyan erőtlenül beszél. Mi baja van? Nem ebédelt? – válaszolta hidegen Cassian.

Milát megdöbbentette a válasza. Nem számított arra, hogy Cassian így fogadja a békülési szándékát; ez nagyon bántó volt.

Mila nem tudta, mit mondjon, és csak annyit motyogott: – Megyek, kifőzöm a gyógyszert.