Sienna segítségével Mila sikeresen megkapta a pincérnői állást.

Az üzletvezető megkérte Milát, hogy készüljön fel a másnap esti munkára. Mivel ez volt az első napja, Mila ideges volt, és a kelleténél korábban érkezett a bárba.

Látva, hogy Mila még a munkaideje előtt megjelent, az üzletvezető meglepettnek tűnt.

Mila feszülten kérdezte: „Túl korán érkeztem?”

„Semmi baj. Menjünk, megkapod az egyenruhádat.” Az üzletvezető arca komoly volt. Mila teljesen összezavarta. Sienna azt mondta neki, hogy a lány lusta, ő mégis ilyen korán beért.

Mila magára öltötte az egyenruhát. Egy fekete, arany csipkével szegett ruha volt. A rövid szoknya épphogy csak eltakarta a fenekét, a mélyen dekoltált felsőről nem is beszélve.

Ez már túlzás! – sikoltotta magában Mila.

De felkészült erre. Mila okos volt. Mivel előző este már látta az egyenruhát, vett egy vastag fekete harisnyát. Bár melege lesz benne, még mindig jobb, mint ennyit mutogatni hosszú, karcsú lábaiból!

A szexi szoknya problémája megoldódott. Ahogy azonban a melleire pillantott, Mila a homlokát ráncolta.

Az egyenruhát úgy tervezték, hogy viselőjét szexisebbé tegye, középen egy sokat sejtető, szív alakú kivágással. Más lányokon talán dögösen mutatott. Akárcsak azon a pincérnőn, akit Mila korábban látott: a mellkasán lévő szív alakú kivágás kiemelte mély dekoltázsát.

Milánál azonban csak a hiányosságaira hívta fel a figyelmet. Nem voltak elég nagy mellei ahhoz, hogy kitöltsék a ruhát. Bárki, aki magasabb volt nála, a szív alakú kivágáson keresztül könnyedén beláthatott a fehér csipkés melltartójába.

Mila szégyenkezve vette elő a magával hozott melltartóbetéteket. Miután a megfelelő helyre igazította őket, hogy tartást adjanak a ruhának, Mila elégedetten bólintott új dekoltázsát elnézve.

Mila sokáig az öltözőben maradt; túlságosan szégyellős volt kilépni, amíg az üzletvezető erélyesen rá nem dörömbölt az ajtóra. Mila eltakarta a szív alakú kivágást, és résnyire nyitotta az ajtót.

„Esetleg elaludtál odabent?” – kérdezte türelmetlenül a férfi. Amikor Mila kinyitotta az ajtót, teljesen lenyűgözte az előtte álló csinos, szexi lány.

Nem számított rá, hogy Mila karcsú alakja ilyen jól fog mutatni a ruhában. De a lány valóban gyönyörű volt.

Pillantása Mila vastag harisnyájára tévedt. Épp meg akarta jegyezni, de technikailag semmilyen szabály nem tiltotta, hogy a pincérnők harisnyát viseljenek. Így hát feladta, és gúnyosan csak ennyit kérdezett: „Ezekkel a harisnyákkal már a télre készülsz? És mi a helyzet egy kis sminkkel?”

„Micsoda?” – Mila az arcához ért, és eszébe jutott az a pincérnő, akit előző este látott, vastag sminkben. Hezitálva így szólt: „Megpróbálom.”

Bár remélte, hogy nem lesz rá szükség, Mila a biztonság kedvéért magával hozta a sminkkészletét.

Felidézve a másik pincérnő sminkjét, Mila leült a tükör elé. Kisvártatva elővette a szemceruzáját.

Hamarosan elérkezett a műszakja kezdete. Egy dögös nő lépett az öltözőbe. Ő volt a bár főpincérnője. A szobába érve meglátta a fiatal lányt, aki épp sminkelte magát.

Ez a fiatal lány új volt. Még sosem látta korábban, és csak figyelte, ahogy a sminkkel bajlódik. Nem sokkal később nevetésben tört ki.

„Úristen! Te biztosan új vagy! Nem így kell sminkelni.” – kacagott a főpincérnő.

Mila felé fordult. A szemeit úgy festette ki, akár egy pandának, az ajkai pedig úgy festettek, mint két vastag rózsaszín kolbász. A nevetést hallva Mila azonnal eltakarta az arcát, és felkiáltott: „Tudom, hogy csúnya vagyok. Kérlek, ne nézz rám!”

A főpincérnő abbahagyta a nevetést, és megfogta Mila kezét. „Tudok segíteni. De előbb meg kell mosnod az arcodat. Még soha életemben nem láttam lányt így kifesteni magát.”

Mila dühös volt magára. Csak megpróbálta lemásolni a korábban látott pincérnő sminkjét. De ahelyett, hogy szexi lett volna, inkább úgy festett, mint egy cirkuszi bohóc.

A főpincérnő segítségével Mila a mosdóba sietett, hogy lemossa az arcáról a festéket, majd visszatért, és leült a tükör elé.

A főpincérnő évek óta dolgozott a bárban, és sokféle emberrel találkozott. Zseniálisan sminkelt.

Tíz perc múlva egy gyönyörű lány ült a tükör előtt. Finom, lágy szemöldöke volt. A felfelé ívelő tusvonal kiemelte fekete szemeit, és egy kis titokzatosságot kölcsönzött nekik. A pezsgőszínű szemhéjpúder ragyogóvá és csábítóvá tette a tekintetét.

A rúzs kiválasztásakor nem a Milának szánt szokásos mélyvöröset választotta. Helyette egy világospiros árnyalat mellett döntött. Mila túl fiatal volt a sötétvörös ajkakhoz, míg a világos szín fiatalossá és aranyossá tette őt, a szexualitás és az ártatlanság izgalmas keverékével.

A főpincérnő elégedett volt a munkájával, és miután befejezte a sminkelést, lefotózta Milát a telefonjával.

Mila hálás volt a főpincérnőnek, és megköszönte a segítséget. Ha nem találkozik vele, abban a szörnyű, saját maga által készített sminkben ment volna ki. Milyen kínos lett volna!

Az üzletvezető türelmetlenül várakozott kint. Amikor Mila kilépett, azonnal elküldte a mosdót takarítani. Néhány arra járó pincérnő együttérző pillantásokat vetett Milára. A mosdó piszkos volt, és nehéz volt tisztán tartani. Ráadásul hogyan találkozhatna gazdag pasikkal a mosdóban? A többi lány közül senki sem volt hajlandó elvállalni ezt a munkát. Arra gyanakodtak, hogy ez az új pincérnő biztosan megbántotta valamivel az üzletvezetőt.

De Mila valójában egész boldog volt ezzel a munkával. A női mosdó takarítását bízták rá. Így, bár a szexi ruhát viselte, nem kellett attól tartania, hogy sóvárgó férfiak bámulják.

Annak ellenére, hogy a mosdó takarítását kapta feladatul, Mila megbecsülte ezt a részmunkaidős állást, és keményen dolgozott. Az üzletvezető több vendégtől is azt a visszajelzést kapta, hogy a mosdó tiszta és illatos. A vendégek remélték, hogy mindig ilyen tiszta és rendezett marad.

Az üzletvezető tanácstalan volt. Sienna azt mondta neki, hogy Mila gazdag családba született, nagyon válogatós, és ezt a munkát csak szórakozásból csinálja. Ezért kezdetben nem kedvelte Milát, és a legrosszabb feladatot adta neki. De sosem gondolta volna, hogy a Sienna által leírt válogatós, lusta lányról kiderül: ennyire jól végzi a munkáját.

Némi gondolkodás után az üzletvezető úgy döntött, hogy egy jobb pozícióba helyezi Milát.

Miután Mila már napok óta a Milo Bárban dolgozott, szinte az összes legrosszabb munkát kipróbálta: padlót mosott, asztalokat törölt le, és mosogatott. Bármilyen feladatot is kapott, mindent beleadott, hogy jól csinálja.

Végül aznap este Mila megkapta az új beosztását: a bár bejáratánál kellett fogadnia a vendégeket.

Bár egész éjjel állnia kellett, és mindenkire mosolyognia, akivel találkozott, mégis úgy gondolta, hogy ez könnyebb feladat, mint amiket korábban végzett.