Elara szemszöge

Haboztam. Az alsó ajkamat erősen a fogaim közé szorítottam, miközben az agyam lázasan járt. Miért van itt? Ilyen későn, ebben az időben? Sóhajtottam. Bármennyire is gyűlölöm ezt a srácot – nos, úgy teszek, mintha a lelkem legmélyéből utálnám –, nem hagyhatom kint ebben a viharban.

Előrenyúltam, és résnyire kinyitottam az ajtót, majd még egy kicsit jobban, ahogy az illata beáramlott