Kaelen nézőpontja

Az az üvöltés úgy hasított át a tisztáson, mint a levegőt szelő nyílvessző. Nyers volt, dühös és erőteljes.

A vérem lángra lobbant, ahogy a tekintetemet visszaszegeztem a megmerevedett lányra, akinek a szeme elhomályosult. Az addigi remegő színjátéka ott helyben darabokra hullott előttem.

Aztán egyenesen rám nézett, szemeiben most már düh és csalódottság kavargott. – Ti ketten ig