Isolde szemszöge

A futás a vízeséshez ma este egy kicsit gyorsabb volt.

Garrick puha bundájába kapaszkodtam, ahogy lelassított. Imádtam hallgatni a mancsai neszét, ahogy a földbe vájódnak.

Néha, bevallom, kicsit féltékeny voltam, hogy ő képes átváltozni és élvezni ezt, miközben én nem.

Vágytam rá, hogy érezzem, amint a saját mancsaim a földbe vájódnak, hogy tisztábban halljam a madárcsicsergést, h