Isolde szemszöge

Nyeltem egyet, a táskám pántját a vállamra vetettem, és felálltam.

– Egyedül vagyunk. Nem szabadna egye...

A szavamba vágott, megfordított, így most a fenekem az asztalnak feszült.

Maga alá zárt, mindkét kezét mellettem az asztalra támasztva.

– Leszarom, hogy nem lenne szabad egyedül mutatkoznunk, Izzy. Senki, még az a rohadt farkastanács sem választhat el minket egymástól – szisz