Isolde szemszöge

– Reggelt! – mosolygott le rám kisfiúsan Garrick, és gyengéden végigsimította a hüvelykujját az arcomon, miközben kipislantottam az álmot a szememből.

Elmosolyodtam. – Reggelt!

Az ujja lefutott a karomra, lágyan végigpásztázva a bőrömön.

Rám nézett, a szemében némi aggodalom csillant. – Még mindig érzékeny? Vagy most már elviselhető?

– Már nem érzek semmit – vallottam be, lemászva