Garrick szemszöge

– Várj egy pillanatot – suttogtam a fiamnak, és letettem a lábára az édesanyja mellé. Isoldére néztem, aki szomorúan viszonozta a tekintetemet. Lenyeltem a torkomban lévő gombócot, és felálltam.

– Visszajövök – mondtam nekik, miközben beletúrtam a fiam hajába.

Soha nem akartam mellőlük elmozdulni, de Raina állandó rosszindulata nem volt a segítségemre, és nem is keltett bennük