62. fejezet: Clara szemszöge

Nem kaptam levegőt.

A folyosó forgott velem, a falak rám záródtak, a sarkam túl magas volt, a ruhám túl szoros, minden elromlott.

Még ebből a távolságból is hallottam őket magam mögött. A hangjukat. A kameráik kattogását. A videó valószínűleg még mindig ismétlődött a végtelenségig, miközben mindenki nézte, ítélkezett, videózott, és eszükbe sem jutott leállítani.

Bizony