67. fejezet: KAELEN SZEMPONTJA

– Tudunk még vadállatibbak is lenni – mondtam, magamhoz húzva őt, amíg a feje a mellkasomra nem simult. Puha haja selyemként terült el a bőrömön, mámorító illata minden lélegzetvétellel megtöltötte a tüdőmet.

– Te nem vagy semmi, tudod ezt? – mormolta, a hangja halk volt és teljesen kimerült, olyan elégedettséggel teli, ami büszkeséggel töltötte el a mellkasomat.

Eny