~Frey~

Az arcom lángolt, de Vaughné is pontosan ugyanilyen volt. Nem hiszem, hogy láttam valaha is ennyire elvörösödni. Izzadtnak már láttam, persze, de ilyen céklavörösnek még soha.

– Elég lesz, nagyi – nyerte vissza az uralmát maga felett Vaughn, és kihúzva magát beljebb lépett a dolgozószobába. – Frey, hazamegyünk.

Haza. Ez volt a második alkalom, hogy ezt mondta nekem. És ez most olyan termész