~Frey~

Vaughn szorítása a csuklómon vasmarokként tartott, miközben elhúzott Daphne mellől.

– Uram... várjon... – alig tudtam kinyögni a szavakat, a lábaim pedig majd megbotlottak, ahogy próbáltam lépést tartani a hosszú lépéseivel.

Nem lassított. Nem nézett hátra. Nem zavarta, hogy az emberek kezdenek felfigyelni ránk. Voltak, akik elővették a telefonjukat, és ránk mutogattak, míg mások összesúgta